A delegálás művészete 1. rész

Ha civil vezetőként ismerős ez a mondat:
"Kiadni is annyi idő, hogy inkább megcsinálom én"
,akkor nem vagy egyedül.

A civil szektorban rengeteg vezető mindent magára vállal. Mert nincs, aki megcsinálja. Vagy mert nem úgy csinálják meg. Vagy mert ha kiadja, akkor mégis neki kell visszavenni. Vagy mert annyi dolga van, hogy már nincs energiája átgondolni, hogyan tudna delegálni.

Ez nem vezetői hiba. Ez a civil működés egyik legnagyobb csapdája.
– Ha nincs stabil stáb
– Ha nincs betanítás
– Ha a tudás a vezető fejében van
– Ha nincs rendszer a feladatkiadásra…

akkor a vezető nem vezet, hanem egyedül hajtja a működést. És ez hosszú távon nem csak a szervezet fejlődésének, hanem a vezető egészségének is akadálya lehet.

Miért nem megy a delegálás a gyakorlatban?
Mert:
– "Nem tudom pontosan, mit kéne kiadni."
– "Nem tudom, kinek adhatnám."
– "Aki segítene, önkéntes – nem akarom túlterhelni."
– "Sokkal gyorsabb, ha megcsinálom magam."
– "Úgysem úgy lesz meg, ahogy én csinálnám."
– "Ha elrontja, én felelek érte."
– "Nem tudom, hol kezdjem."

Ezek valós félelmek. De a meg nem osztott feladatok ára óriási: kiégés, hibázás, elszalasztott lehetőségek – és végül: magára maradó vezető.
Pedig a delegálás nem gyengeség – hanem stratégiai döntés. Nem kontrollvesztés – hanem működésmegosztás.
És ami a legfontosabb: nem kell tökéletesen csinálni. Csak el kell kezdeni – apró lépésekkel.