A delegálás művészete 4. rész

Nem attól lesz jó a delegálás, hogy kiadod – hanem attól, hogy követed is.

Sok civil vezető hatalmas lépést tesz azzal, hogy végre kiad egy feladatot. Ez már önmagában fejlődés. De a delegálás nem egy egyszeri aktus. 

A delegálás egy folyamat. És ez a folyamat ott bukik meg gyakran, hogy nem követjük nyomon. A feladatkiadás önmagában még nem garancia a megvalósulásra. 
"Kiadtam – de aztán elfelejtődött."
"Nem akartam nyomasztani, ezért nem kérdeztem rá."
"Úgy voltam vele, ha kész, úgyis szól."

Ismerős? A megoldás kulcsa: a kísérés. Nem ellenőrzés, nem bizalmatlanság – figyelemmel kísérés. Mit jelent ez a gyakorlatban? Időben jelezni, mikor számítasz az eredményre. Egy-egy köztes visszajelzési pontot beiktatni ("küldd el, ha kész az első verzió")
Visszakérdezni, ha eltelt egy idő – de nem "számonkérően", hanem: "Hogy haladsz vele? Van-e bármiben elakadás?" A feladatkiadás felelőssége nem zárul le ott, hogy kimondtuk. A vezető akkor tud hatékonyan delegálni, ha figyel – és jelen van. Nem a részletekben turkálva, hanem biztonságot adva a másik félnek.