Kedves Naplóm!

Néha megkérdezik tőlem – óvatos kíváncsisággal vagy őszinte érdeklődéssel:"Mi hajt előre? Miért csinálod ezt?" A válasz: Nem egy dolog hajt, hanem egy egész ökoszisztéma. És hogy miért? Mert így vagyok egész. Én szeretek dolgozni. Nem. Nem minden percet, nem minden feladatot, de a folyamatot, a fejlődést, a rendet – azt igen. Gyakran elmondják, hogy "aki szereti a munkáját, soha nem dolgozik egy napot sem az életében". Én nem ezt érzem. Én minden egyes nap dolgozom – és igenis keményen. De nem cserélném el semmi másra. Szóval nem álszentségből mondom, hanem valódi meggyőződésből: abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy a munkám egyszerre jelent hivatást, örömöt, kihívást és megélhetést.És ez – ritka kegyelmi állapot. Ez vagyok én:- ez az amit tanultam, amihez értek, - amit szenvedéllyel végzek,- amire szüksége van a világnak,- fizetnek is érte.Nem azért, mert ez volt a "B terv", hanem mert itt találtam meg magam.Igen, ebből élek. A munkám értéket képvisel, és ezért honorárium jár – ahogyan minden más szaktudásért is. Nem fogok meggazdagodni belőle, nem ebből lesz balatoni nyaraló vagy jövőálló befektetés. Viszont tisztességes díjazást kapok érte – a ráfordított órák és a szakmai tudásom és tapasztalatom arányában. És ez fontos, mert ebből élek. De nem ezért élek - úgy érzem, elég önkéntes munkát adok "vissza".Igen, hajt a társadalmi szerepvállalás lehetősége is. És persze, hajt valami egészen személyes is: Hajt az a csendes elégedettség, amit akkor érzek, amikor befejezek egy munkát, és tudom, hogy jó lett: időben elkészültem vele, a legjobb tudásom szerint. "...pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen..."És hajt az is, hogy ne múljak el nyomtalanul az életből, a város történelméből. Nem azért, mert kiemelkedőt alkottam vagy mert valami maradandót építettem, fizikailag vagy átvitt értelemben. Hanem azért, mert jól szolgáltam a civileket...